2016. március 24., csütörtök

Húsvét ünnepe a Biblia leghatalmasabb üzenetével szeretne bíztatni, vigasztalni és erősíteni bennünket 2016-ban is: Jézus feltámadása egyrészt a teljes bűnbocsánat meghirdetése az embereknek és felmentő ítélet a „bűn zsoldja a halál” törvénye alól. Másrészt előképe a megigazultak feltámadásának.
Az Istenben bízó emberek régi és mély meggyőződése a feltámadás reménye. Húsvét üzenete túlmutat a halál megsemmisítő tényén: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban – írja Pál apostol – minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lett azoknak, akik elaludtak.”(1Kor.15, 19-20)
ÁLDOTT HÚSVÉTI KÉSZÜLŐDÉST KÍVÁNUNK!

2015. december 8., kedd

Meditáció az ünnepről

Van valami különleges, egyedi ünnepélyesség, semmilyen más ünnephez nem hasonlítható minőség ebben az ádventi és karácsonyi időszakban

- ilyenkor ünneplőbe öltözik minden: mi még várunk rá, de van ahol már megjelent az első hó, mindent befedő eltakaró ünnepi fehérségével.

- Olyankor leegyszerűsödnek a formák, eltűnnek hirtelen a kitaposott, kijárt utak és minden pihen, várakozik

- Ilyenkor az emberek hétköznapjait valami különleges izgalom, titokzatosság, ünnepélyesség hatja át. Mindenki igyekszik összeszedni magát és maradék erejét és pénzét összeszedve mindent megtenni, hogy idén végre sikerüljön, végre perfekt legyen az ünnep.


De ugyanakkor van valami különös, nyugtalanság, bizonytalanság, erőn felüli megfelelni akarás, szomorúság, csalódás ebben az időszakban.


- Ilyenkor érzi igazán az ember a magány, az elhagyatottság fájdalmát
- Az elidegenedés, a csalódás, mély sebeit
- Az elérhetetlen álmok és a megfelelés terhét
- Mintha ádvent nem a várakozás, hanem az érzelmek tengerének időszaka lenne,
- Mert mintha az emberre felülről parancsolná valaki: SZERESS – ez a szeretet ünnepe,            fizess – ez az ajándékok ideje – nevess, örülj, feledj – mert jön az ünnep.


Hogyan válhat egy ünnep egyszerre a szépség, a jóság, az ünnepélyesség fénypontjává és válhat ugyanakkor, a közöny, a magány, és a fájdalom időszakává?

A Biblia tanítása szerint az ünnep olyan idő az ember életében, amelyet az Isten rendelt el az ember számára. Ez az idő a pihenés, a testi-lelki feltöltődés ideje, amelyben „feltöltődés“ alatt a Biblia nem azt érti, hogy az ember erre az időre testi-szellemi munkájával hagyjon fel, hanem azt, hogy feltöltődés csak akkor és úgy lehet eredményes, ha az ember ezt az időt az Istennel való találkozásnak szenteli.

Az ünneplés értelme és célja ezáltal nem az, hogy eltüntesse, letagadja – akárcsak egy rövid időre is – a kevésbé szépet, a fájdalmasat, hanem az ünnep alkalmával Isten, hozzánk, hétköznapokban, a tökéletesség felé igyekvésben megfáradt, emberekhez hajol,
hogy kiemeljen bennünket egy kis időre és felragyogtathassa előttünk a szent titkait megmutatva, hogy mire kaptunk elhívást, hogy advent és karácsony üzenetével új fényben lássuk és járjuk az előttünk álló utat, újra és újra megerősődve a hétköznapok próbatételeinek elviselésére.

Ézsaiás próféta így szól Jézusról:
1  Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az ÚR dicsősége. 
2  Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az
    ÚR, dicsősége meglátszik rajtad. 
3  Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez. 
4  Emeld föl tekintetedet, és nézz körül! (Ézsaiás 60)

Lukács evangéliumában Jézus így biztatja tanítványait :

egyenesedjetek fel és emeljétek fel a fejeteket, mert közel van a ti megváltástok.«

2015. december 1., kedd

Ádventi Istentisztelet

MEGHÍVÓ

Szeretettel hívjuk és várjuk minden kedves Gyülekezeti Tagunkat és gyülekezetünkhöz közel álló Barátainkat

ÁDVENTI ISTENTISZTELETI ALKALMUNKRA

december 6-án, de. 11 órakor,
a Lindengasse 44a szám alatt található kápolnába,
és az utána következő szeretetvendégségre közös ebéddel,
az Auferstehungskirche gyülekezeti termébe.

A találkozás reményében szeretetettel köszöntjük:

Juhász Réka                 Andorka Rudolf
 lelkész                                  felügyelő


2015. november 17., kedd


Imádság Párizsért, Bejrútért, Bagdadért

Kegyelem Istene, kinek jelenléte megtart minket minden helyzetben; erőszak, terror és veszteség közül szólunk most hozzád, hogy megnyugvást találjunk szeretetedben.
Hinni akarjuk, hogy bár épp elviselhetetlen a háború és a megosztottság,
a te Országod, melyben minden nép együtt, békében kap helyet, el fog jönni.

Adj nekünk reményt és bátorságot, hogy ne adjunk föl emberségünkből,
ha a halál árnyékának völgyében járunk is.

Imádkozunk párizsi, bejrúti és bagdadi felebarátainkért, akiket csendes hétköznapjaik közben – munkában, játék közben – gyilkoltak meg könyörtelenül. Mi mind a félelem túszaivá váltunk, félelemben az eszkalálódó erőszaktól,melynek a végét még nem látjuk.

Haragban, gyászban és reménységben nyitjuk meg szívünket Hozzád; hogy mind azok, akik megmenekültek, és akiknek az élete örökre megváltozott békét, megnyugvást és erőt találjanak Tenálad. Hálát adunk azokért, akik ismeretlenül is segítettek, akik a sérülteket ápolták, akik szakmájuk miatt vagy attól függetlenül rohantak a lángok és lövések hangja felé, hogy másokon segítsenek.

Meddig még? - kérdezzük Tőled.
Bocsánatért esedezünk, amiért mi magunk is megtűrtük az ellenségeskedést, és passzívan figyeltük az erőszak térnyerését. Gyászoljuk a közösségeink fokozatos erodálását, a félelem térnyerését,
mely árnyat vet a közügyeinkre. Gyászolva imádkozunk, emlékezve az életekre, melyeket testben vagy lélekben megtört az erőszak.

Bátorságért imádkozunk a szenvedők számára:
Bölcsességet kérünk a vezetőinknek, akik dacolnak a veszéllyel és koordinálják a mentést, és kérünk téged, hogy a gyászunk és dühünk arra sarkalljon minket, hogy a béke uralkodásán munkálkodhassunk,
ahol bárány és oroszlán együtt élhet, és ahol a terror nem tartja rabságban az életünket.

Átengedjük a Te lelkednek szemünket, szívünket és kezünket; hogy átjárj bennünket mint éltető vízfolyam.
Jézus Krisztus nevében imádkozunk, aki gyógyító és világosság.
Ámen.

Szerző: Laurie Ann Kraus, a Presbyterien Disaster Assistance munkatársa 

Fordította:  Földessy Árpád

Forrás: kötöszo.blog.hu

2015. november 10., kedd

Köszöntés...

Kedves Gyülekezeti Tagok,
Kedves – gyülekezetünkhöz közelálló – Barátaink,

nagyon örülök, hogy Fessel Brigitta jóvoltából és gondozása alatt a világhálón is láthatóvá és elérhetővé vált gyülekezetünk a blogunkon és a facebookon keresztül. Nagyon köszönöm Briginek ezúton is a lelkesedést, és a mindig megújuló tartalmat, híreket.

A virtuális összeköttetés és kapcsolatápolás lehetőségével élve, ezúton is még egyszer szeretettel köszöntöm a gyülekezetünk virtuális és valóságos tagjait és barátait is.

A szeptemberi-októberi időszak talán nem csak nekem, hanem többeknek is a „munkáshétköznapokhoz“ való alkalmazkodás, tervezés, feladatkoordinálás időszaka volt.
Mintha hétköznapjaink valahogy elválaszthatatlanul összeköttetésben lennének a természet ritmusával: szeptember-október a betakarítás, a szüret és az utolsó meleg napsugarak szívet – lelket felvidító melege begyűjtésének ideje. Sietünk, rohanunk, gyűjtünk – nem csak élelmet, tüzelőt, hanem erőt és meleg gondolatokat is, hogy az év szürkébb, borongós, hideg felében testünk-lelkünk ne fázzon...
És lassan a szobácskáinkba bevilágító napsugarak helyébe egy másik fény kerül: a gyertyafénye. Először a halottakra való emlékezés alkalmával, november 1-jén, vagy halottak napján november 2-án, majd az ádventi koszorú reménységre biztatató gyertyái veszik át az elmúlás mécseseinek helyét...

A sietésben, rohanásban, gyűjtésben ne feledkezzünk el lelkierő és energia tartalékaink feltöltéséről! Nehogy idő előtt kiégjünk, kifáradjunk. Mert csak az tud adni, másokat biztatni, segíteni, erősíteni, akinek magának is van elég tartaléka.

Egy régi kor embere, Ézsaiás próféta Istenbe vetett hitében erőforrásra talált – biztatásul küldöm a próféta sorait (Ezs 40, 29-31):
29 Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. 30 Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. 31 De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.(http://szentiras.hu/UF/Ézs40 )

Szeretettel,

Réka